A mai politikai kultúra állóháborújának egyik frontja a demokrácia vita. Amint egy korábbi bejegyzésemben írtam ez a vita korántsem új keletű. A baloldal már az első szabad választások előtt megvonta a demokratikus jelzőt a jobboldaltól. Sőt egyes politikusok, mint például TGM a demokráciát a saját pártjával és annak hatalmával azonosította. Kifejtettem, hogy mennyire káros ez a gondolkodás és lehetetlenné teszi a párbeszéd kialakulását a politikai táborok között. 

Ami feltűnően hiányzik a politikai diskurzusokból az a demokrácia olyan meghatározása, amely mentén objektíven mérhetővé válik egy kormányzat, hogy demokratikus-e vagy sem. Miután ilyen definíció sehol nem lelhető fel úgy döntöttem, hogy előkeresem a pártok, ideológiai oldalak demokrácia meghatározásait és ebből próbálok összeállítani egy demokrácia képet.  

Most az első részben egészen a rendszerváltásig, pontosabban az első szabad választásig tekintek vissza. A két forduló között került sor a két legtöbb szavazatot kapott párt vezetőjének vitájára Antall József és Kis János között. A műsorvezető Baló György tette fel a kérdést, hogy mi a demokrácia. (Milyen érdekes lenne ma egy ilyen beszélgetés!) Próbálok szöveg hűen idézni, de a helytakarékosság miatt nem szó szerinti idézetek következnek. Dőlt betűvel jelölöm ezeket a szövegrészeket.

Baló György kérdése így hangzott: A szabad választások eredményeznek egy legitim rendszert, de ez nem jelenti azt, hogy ott feltétlenül demokrácia van. A törvényekben megfogalmazott demokrácián túl miben látják a lehetőségét, a garanciáit annak, hogy Magyarországon tényleges demokrácia lesz?

Kis János

1. A demokrácia nem azt jelenti, hogy több párt képviselője ül a parlamentben és a többség kormányoz. A kisebbségnek is szilárd jogai kell, hogy legyenek, részese, befolyásolója a hatalomnak, amikor a nép úgy kívánja fel is válthatja a kormánypártot. Ne legyen páriaellenzék. 

Ítélet: egyszer megvalósult, azóta nem

Érdekes módon erre a hatalommegosztási kísérletre egy hónap múlva sor került az MDF-SZDSZ paktum formájában. A kormány megfelelő mozgásterének biztosításáért cserébe az SZDSZ két dolgot kért, a köztársasági elnök valamint a köztévé és a rádió elnökének a jelölési jogát. Megkapták, bár a köztársasági elnök jelölése egyedül Göncz Árpádnak szólhatott. A következő évek mutatták meg, hogy a látszólag jelentéktelen pozíciók milyen komoly hatalmat adtak az akkori legnagyobb ellenzéki párt kezébe. Ennek a hatalommegosztásnak a megítélése biztosan függ a pártállástól, mindenesetre minden politikai erőt elrettentett az akkori tapasztalat a hatalommegosztás későbbi alkalmazásától. 

2. A sajtó, a tömegtájékoztatás függetlenné válljon minden párturalomtól, hogy ne ismétlődjék meg ez a helyzet, az ellenvélemény nem jelenhet meg. Olyan szabályozást kell megalkotni, ami lehetetlenné teszi, hogy a médiát pártok befolyásuk alá vonhassák. 

Ítélet: nem valósult meg

Ez senkinek sem sikerült. Miután a kinevezések és források feletti döntések is a nyertes pártoktól származik, hatalmas önkontroll kellett volna ahhoz, hogy létrejöjjön ez a független működés. Már a kezdet kezdetén se volt pártfüggetlen a közmédia, hiszen egy párt, az SZDSZ kapta meg a kinevezési jogokat. A működése megítélése megint oldalfüggő. Feltehetően egy baloldali olvasó a független és tárgyilagos média megvalósulását látja bele ebbe az időszakba, egy jobboldali olvasó viszont a részrehajló manipulatív média létrejöttét. Ez az észlelési különbség indította be a médiaháborút, ami a mai napig tart. Az 1997-es mélypont (totális vereség) után most épp a jobboldal van nyerésben.  

A független média véleményem szerint egyébként is illúzió. Amíg nem tudunk előállítani értékmentes önálló vélemény nélküli újságírókat, addig ez nem is lesz lehetséges. Azonban lehetne a közéleti sajtó anyagilag önfenntartó, tárgyilagos, mértékletes és megjeleníthetne több álláspontot is. Mindezekben véleményem szerint a közéleti sajtó már az elején megbukott. Vannak üdítő kivételek, amelyek ezeket a szempontokat részben tudták teljesíteni, de ez korántsem volt a fő csapásirány. 

3. Létre kell jönnie egy társadalmi lélektani környezetnek, amelyben a demokrácia létezni tud. El kell fogadnia az embereknek, hogy több párt létezik. A kisebbség is maga mögött el kell fogadni a politikai együttélést. Ez nem törvények, hanem gyakorlat, ebben felelőssége van a politikai pártoknak. Nincs hagyománya annak hogy egy ország közvéleménye több párt között megoszlik. Tudomásul venni, hogy más világnézetek, más életmódok, más kultúrák is léteznek és azokat is megilleti a befolyás és a hatalom. 

Ítélet: nem valósult meg

Ha valami jól jellemzi a rendszerváltás utáni magyar politikai kultúrát, akkor az az intolerancia. Képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a tények elemzéséből valaki nem a mi következtetéseinkre jut. Az igazság csak egyféle lehet, így a másiknak biztosan nincs igaza. Ezért az ő véleménye elvethető, vérmérséklettől függően figyelmen kívül hagyható, eltaposható, vagy akár a személye is megbélyegezhető. A tévedés jogát fenntartva én azt gondolom, hogy itt a Rubicont az SZDSZ lépte át a mucsázó cikkel 1990-ben. Bár a jobboldal sem maradt el a válasszal. 

4. Bizonyos parlamenti előjogokat a kisebbségnek is biztosítani kell. Például bizonyos parlamenti bizottságok esetében az ellenzéknek kell biztosítani az vezetés. szava legyen nem kormánytisztségek betöltésénél. 

Ítélet: megvalósult

A rendszerváltás óta egyes bizottsági helyek a hagyomány szerint is az ellenzéket illetnek. Bizonyos kinevezések során minősített többségre, legalább részleges konszenzusra szükség van. 

5. Az országnak kormányozhatónak kell maradnia!

Ítélet: megvalósult

A demokrácia saját alapjait, a társadalom demokratikus elkötelezettségét ássa alá, ha állandó működésképtelenségbe taszítja az államot. Ezért vállalta akkor Kis János, hogy pártja ellenzéki szerepbe kerülve sem fogja a kényszerből meghozott népszerűtlen intézkedéseket kihasználva megkérdőjelezni a kormány legitimációját. Bár elismerte, hogy erre nincs garancia, csak politikai garancia lehetséges. (Khm… taxisblokád.) A kormányozhatóságot szolgálja a választási rendszerben a győzteskompenzáció, amely a feltételezhetően ritkán létrejövő abszolút többség hiányát pótolja, igaz ezzel korlátozva az egyenlő képviselet elvét. 

6. Erős független szakszervezetek létrejötte. Az emberek a kényszerintézkedések meghozatalát ne a fejük felett meghozott intézkedésnek éljék meg, hanem meg lehessen tárgyalni. Erős, alulról építkező szakszervezetek kellenek az államiak helyett.

Ítélet: részben megvalósult

Érdekes, hogy ez az elvárás nagyon ritkán fogalmazódik meg a demokrácia viták során. A szakszervezetek helyzete, a politikában betöltött szerepe egy külön posztot megér. Mégis röviden, a szakszervezeti tagság a rendszerváltás óta csökken, ma alig több, mint a munkavállalók 10%-át fedi le. De az átlag csal, hiszen az egyes ágazatok között óriási eltérések vannak. Az anyagi hátterüket olyan mértékben az állam biztosítja ami lehetőséget ad a befolyásolás gyakorolására, bár nem állítom, hogy ez a helyzet létre is jött. Mindez még nem kellene, hogy magyarázatot adjon az elvártnál alacsonyabb befolyásukra, hiszen a rosszabb helyzetben lévő francia szakszervezeti mozgalom sokkal nagyobb eredményeket tud elérni, igaz az aktivitása is lényegesen nagyobb a hazainál. 

Antall József

1. A demokráciának alapfeltétele hogy Magyarországon kormányzóképes ellenzék is legyen mindig. Nincs igazi politikai demokrácia ott, ahol egy tömegpárt alakul és a következő párt mindig esélytelen. Ezért ne legyen nagykoalíció. A demokrácia feltétele, hogy a politikai váltógazdaság feltételei kialakuljanak. 

Ítélet: részben megvalósult

Minden baloldali olvasó valószínűleg most felszisszen, hogy na tessék, ugye? A magyar választási rendszer, mind az 1989-es, mind a 2011-es, sajátosságaiból fakadóan nagy, széles társadalmi rétegeket lefedő pártok létrejöttét ösztönözte. Ez 1990-1994 és 1998-2010 között mindkét oldalon adott volt. Alapvetően egyet is értek Antall Józseffel. Bár azt a problémát nehéz feloldani, hogyha az egyik oldal néppártja összeomlik, ki a felelős az újjászervezéséért? Ha a baloldal képtelen 9 év alatt megoldani azt a feladatot, amit a jobboldal egyszer már 4 év alatt megoldott, akkor felelős-e az állam vagy a jobboldal? Át kellene vennie ezt a feladatot? Egyáltalán hogyan tudná segíteni? Ez is megér egy külön posztot. 

2. Jogállamiság feltételeinek érvényesülnie kell. A központi kormányzás mellett élő önkormányzatoknak kell kialakulnia szabad választások révén.

Ítélet: megvalósult

Kétségtelen, hogy független, autonóm önkormányzatok jöttek létre és működnek. Ugyanakkor erről érdemes lenne vitát nyitni, mert a rendszerváltás óta eltelt évek egységesen az önkormányzatok forráselvonásának és feladatelvonásának története. A központi-helyi kormányzat közötti feladat és forrásmegosztás ennek ellenére ritkán vitatéma, talán már kialakult egyfajta hallgatólagos konszenzus.

3. A sajtó a demokráciának az egyik hatalmi tényezője. Igazi politikai demokrácia csak ott működhet ahol egy széles értelemben vett középosztályra épülhet a demokrácia. 

Ítélet: nem valósult meg

Teljes mértékben egyetértek a miniszterelnök úrral! A polgárság megerősítése nélkül nem képzelhető el változás a politikai kultúrában. Amíg nem jelenik meg egy szélesebb társadalmi réteg, amely viszonylagos anyagi függetlenséggel rendelkezik, megvan a megfelelő iskolázottsága és érdeklődése a közügyek értelmezéséhez és tevékeny állampolgári öntudattal bír, addig nem változik meg a politikai kultúra és kommunikáció. Megengedem magamnak azt az elfogultságot, hogy leírjam a középosztály/polgárság megerősítését eddig csak a jobboldal tűzte ki célul és ezen kormányzatok alatt történtek leginkább előrelépések ezen a területen. Ez maradjon egy elfogult vélemény amíg alá nem támasztom számokkal. 

4. Egy szabadelvű jogállam és társadalom csak egyensúlyban működhet. Ennek alapfeltétele a megfelelő szakszervezeti mozgalom. A független szakszervezetek nem tudtak még áttörni és elfoglalni a helyüket. A munkásság és a dolgozók érdekvédelme még megoldatlan. Még nem alakultak át a régiek, alulról való újraválasztása és réteg szervezetekké alakulása. Értelmiségi független szakszervezetek kellenek. Munkástanácsok léte is fontos de nem képzelhető el jugoszláv önigazgató modell. Csak az átmeneti időszakban lesz munkahely védelmi szerepe. Enélkül nincs demokrácia.  

Ítélet: részben megvalósult

Csak kiegészítésül, elképzelhető erősebb politikai erővel rendelkező szakszervezeti mozgalom a mainál. 

Az ítéletek természetesen csak az én véleményemet tükrözik, vitathatóak, sőt örülnék is neki, ha vitatkoznánk. Ha elfogadjuk, hogy jó közelítést ad a két politikus demokrácia értelmezése, kijelenthető, hogy 10 - igazából 9 - pont közül 3 megvalósult, 2 részben valósult meg, 3 nem valósult meg, az ellenzékkel való hatalommegosztás pedig egyszer megvalósult, de a keserű tapasztalatok miatt erre nincs több esély. Ha a demokráciát ezek alapján akkor nyilvánítanánk megvalósulnak, ha minden pont maradéktalanul teljesült volna, akkor kijelenthetnénk, hogy 1990 után sose volt demokrácia. Mindegyik szempont teret adhat szubjektív értelezésre, ezért kormányzati ciklusonként egyes szempontok más-más “szintet” érhettek el. Ez módot adhat arra, hogy az értékalapon működő, esetenként szelektív egyéni észlelésnek megfelelően egyes kormányzatokat demokratikusabbnak ítélhetünk, másokat kevésbé demokratikusnak. De ez csakis szubjektív ítélet lehet.