Ha magamat konzervatívként fogalmazom meg, vagy egy konzervatív politikai mozgalom szükségességét hirdetem jogos az igény, hogy kifejtsem mit értek a fogalom alatt. Nemcsak szükségessé válhat a konzervatívizmus definiálása, de mintegy alapként meg kell előznie gondolati építkezés további szintjeit.

A legegyszerűbben úgy érthető meg a konzervatív és nem konzervatív (liberális, szocialista) gondolkodás között a különbség, ha a társadalmi intézményekhez való viszonyra világítok rá. a konzervatív gondolkodás szerint ezek az intézmények, mint például a nemzet, a család vagy a vallás a konzervatív nézőpont szerint a társadalom szerves fejlődése során létrejött, alapvető funkciókkal rendelkező, nélkülözhetetlen, mással nem pótolható intézmények. Mivel szerves fejlődés eredménye, ezért ezen intézmények és azok optimális működése szükségesek a társadalom stabilitásához. Ezért fontos a megőrzésük.  

Ezzel szemben más irányzatok ezeket az intézményeket társadalmi konstrukciónak tartják. véleményük szerint olyan emberek által létrehozott intézmények ezek, amelyek se nem szerves részei a társadalomnak se annak működéséhez nem szükséges elemek. Bár a végkövetkeztetés azonos a kiinduló narratíva ideológiai háttérnek megfelelően különbözik. A marxizmus a világot egy dimenzió mentén értelmezi, elnyomók/kizsákmányolók és elnyomottak/kizsákmányoltak örökös küzdelmeként. Mindent, amely ennek a küzdelemnek a felismerését korlátozza, akadályozza, vagy a narratívát megkérdőjelezi, relativizálja, meg kell szüntetni. A mai értelemben vett liberalizmus is az egyén korlátozását, így a fejlődést gátját látja ezekben az intézményekben. Közös bennük, hogy amennyiben problémát látnak egy társadalmi intézményben, úgy a probléma megoldását az adott intézmény felszámolásán keresztül képzelik el. (Példaként a világháborúk okaként a nemzetek létéből következő nacionalizmust azonosították. Így a további háborúk megelőzésének záloga a nemzet, mint nem szükségszerű társadalmi konstrukció felszámolása. A marxista gondolkodásban a nemzet csak a tőkések érdekeit szolgáló hamis identitásképző intézmény, amely elfedi a munkások elől a valódi érdekeiket.)

Természetesen bármelyik ideológia gondolkodói között széles spektrumot tapasztalhatunk. A társadalmi intézményeket társadalmi konstrukcióként értelmezők esetében ez a skála a harcos, intézmények azonnali, akár erőszakos megsemmisítését hirdetőktől az azok maguk által való lassú önfelszámolását kívánó, de beavatkozást nem kívánókig terjed. Ugyanígy széles csoportot ölel fel a konzervatívok tábora is. A korábbi korok társadalmi állapotait ideálisként megfogalmazó tradicionalistáktól a szabadpiacot hirdető neokonokon keresztül a társadalmi állapotok gyökeres megváltoztatásáért küzdő fejlesztő konzervatívokig terjedhet.

Fontos aláhúzni, hogy a konzervatívizmus önmagában nem jelenti a jelenlegi társadalmi állapotok fenntartásának a vágyát. Én magam abban hiszek, hogy a fennálló társadalmi problémákra megoldást kell találni. Azonban ezeket a hagyományos társadalmi intézményekre építve kell elérni. Ezért ha egy intézmény esetében működési zavarokat tapasztalunk, akkor annak megjavításán és nem a megszűntetésén kell dolgozni. Sőt, kimondható, hogy a hagyományos intézményeink csak azok szükséges megújításával, ezen keresztül a társadalmi problémák megoldásával őrizhetők meg! Bár a konzervatívizmus nem feltétlen találkozik a vallásossággal, de az utóbbiból fakadó cselekvő világnézet kellemes összhangban van az előbbi reformer értelmezésével.  

Ennek mentén kirajzolható egy olyan ideológiai törésvonal, amely jobban magyarázhatja meg a mai politikai eseményeket, és amely nem feltétlenül esik egybe a jobb-bal térkiosztással.