Ha egy viccel akarnám elütni az egész ügyet, akkor megkérdezném: „Hogyan válhatunk gyorsan gazdaggá?” A válasz: „Beszélgess egy baloldalival.”

Pár napja érdekes vitában vettem részt az Új Egyenlőség facebook oldalán a „Fizessenek a gazdagok” bejegyzés alatt. Ígértem egy választ, amit ebben a blogbejegyzésben megkísérlek megadni. A vita azután alakult ki, hogy valaki felvetette a kérdést, kik is azok a gazdagok, akiktől el kellene vonni forrásokat, hogy a jóléti rendszereket megtámogassuk? Az Új Egyenlőség a legfelső vagy a legfelső 4 jövedelmi tizedet jelölte meg gazdagokként, akikre vagyonadót kellene kivetni, hogy pótoljuk a GDP 15%-át kitevő hiányt a költségvetésben.   

Bár vitát ígértem, mégis több olyan állításuk van, amivel egytértek:

• Az oktatásra többet kell költeni.

Jelenleg a GDP 4,63 %-át költjük oktatásra. Ezt Pogátsa Zoltán szerint legalább 7%-ra kellene növelni. Ezt elfogadom, azzal a kitétellel, hogy csak akkor érdemes többet költeni az oktatással, ha mélyreható reformok párhuzamosan történik. A jelenlegi rendszerre önmagában nem érdemes több pénzt önteni. Kivéve a pedagógusok bérére, mert szégyen, hogy milyen alacsony a keresetük!  

• Az egészségügyre többet kell költeni

Jelenleg a GDP 4,88%-át költjük állami egészségügyi ellátásra. Emellett a magán egészségügyi szolgáltatásokra is költ a lakosság, mégpedig a GDP 2,52%-ának értékében.

Ha jól értettem az állami költségeket is vissza kellene tornászni 7%-ra. Ezt szintén csak egy átfogó egészségügyi reformmal egybekötve tudom támogatni. Lantos Gabriella javaslatai, de csak az ellátás átalakítását érintő javaslatai szerintem vitaképesek.  

• Infrastruktúrára többet kell költenünk.

Számomra ez sem kérdés, de a költés mikéntje nem mindegy. Ha Vitézy Dávid lesz a terület felelőse, és szabad kezet kap akkor minden rendben lesz.

• Szociálpolitikára többet kell költeni.

Ezzel részben értek egyet. Kifejezetten ellene vagyok a feltétel nélküli alapjövedelemnek. Ezt majd egy külön bejegyzésben kifejtem. Továbbra is azt gondolom, hogy mindenkit munkához kell segíteni és garantálni kell, hogy munkából tisztességesen meg lehessen élni. A segélyalapú szegénypolitika szerintem elhibázott irány.

Ne menjünk el azért a kérdés mellett, hogy jött ki a matek? Mivel se egészségügyi, se oktatási, se semmilyen részletes vagy koncepcionális reformterv nem készült, a számításaik alapja a jóléti társadalmak költségvetési arányai voltak. Vagyis a számok mögött az a gondolat áll, hogy ha Svédországban X%-ot költenek oktatásra, akkor nekünk is annyit kellene, sőt egy kicsit többet, mert le vagyunk maradva. Egyáltalán nem légből kapott butaság amit mondanak, de politikai programhoz rettentően kevés lesz. Én választópolgárként szeretném látni a pontos számokat, amikor a jövedelmem egy jelentős részét elkérik.  

Most mégis fogadjuk el, hogy a GDP nagyjából 15%-a hiányzik a költségvetésből, ezt a forrást kellene előteremteni valahonnan. Az elmélet szerint, ha képesek lennének a fenti alrendszereket megfelelően finanszírozni, akkor a társadalom alsó rétegei felzárkóznának és magasabb hozzáadott értékkel jelennének meg a piacon. Vagyis az ország gazdasági felzárkózásának az egyik feltételét jelentené, ha az emberek képzettebbek, egészségesebbek lennének és jobb tömegközlekedést tudnának igénybe venni.  Bocsánat, ha túlságosan leegyszerűsítettem a mondanivalójukat!

Amiben nem értünk egyet, az a finanszírozási kérdés, vagyis honnan teremtsük elő a hiányzó 15%-ot? Az Új egyenlőség számítása szerin a jelenlegi költségvetési rendszerben csak 2-3 százaléknyi mozgástér van. Vagyis 12-13%-nyi forrást még be kellene vonni. Magyarország 2017-es GDP-jét alapul véve a 15%-a durván 5 800 milliárd Ft. Ennyi pénzt kellene megtalálnunk valahol.

Egy bekezdés az illúziók elkergetése érdekében. A Kormány 2010 óta nagyjából 1500 milliárd Ft-ot költött élsportra és stadionépítésekre. Ez döbbenetes összeg, de látszik, hogy egy évben ennek a többszöröse hiányzik a költségvetésből. Vagyis lehet stadionozni, és valóban nem azokra kellene költeni a pénzt elsősorban, de az a pénz szörnyen kevés lenne kipótolni ezt a hiányt. Ha egy évre visszabontjuk, akkor a stadionokra költött pénznek a 35-40 szerese hiányzik az alrendeszeinkből. Ezért ne higgyünk egy olyan politikusnak, aki a stadionokra mutogat mint minden bajnak a forrására és az árukra, mint megoldásra!   

Honnan szerezzünk akkor 5800 Milliárd forintot? Érezzük ennek a súlyát, ez minden állampolgárra vetítve évente 580 000 Ft-ot, vagyis a jelenlegi adóterheken felül havonta 48 333 Ft elvonást jelentene.

A pénz forrására kézenfekvő az Új egyenlőség válasza, vegyük el a gazdagoktól! Adóztassuk meg a vagyonukat! Nekik úgyis sok van, úgyis összelopták a pénzt, megérdemlik, hogy elvegyük tőlük! Nem? Mert hát ki ne sarcolná meg a luxusjachton pöffeszkedő Mészáros Lőrincet, Csányi Sándort, Kóka Jánost esetleg Leisztinger Tamást? Igen ám, de gyorsan kiderült, hogy az Új Egyenlőség szerkesztői nem rájuk gondolnak, ha gazdagokról beszélnek. Hanem a felső jövedelmi tized 40%-áról!

Nézzük meg kik is ezek az emberek!

Az nem derül ki, hogy a bruttó jövedelem alapján vagy az egy főre eső nettó jövedelem alapján gondolták kivetni az adót. A társadalompolitikai folyóirat szerint113 868 Ft egy főre eső havi nettó jövedelemtől már gazdag egy család. Vagyis akár már egy kétgyerekes pedagóguscsalád (Ped II./12)  is ebben a kategóriában köthet ki.

Mennyit akarnak ráterhelni ezekre a gazdag emberekre? A közfoglalkoztattakat nem számolva ma 4 290 000 foglalkoztatottról tudunk. Ennek a felső 40 %-a 1 716 000 ember, közöttük oszlana el az 5 800 milliárd forint, ami évente átlagosan 3 380 000 Ft-ot, havonta valamivel több, mint 281 000 Ft-ot jelentene fejenként. Átlagosan ekkora terhet kapnának ezek az emberek vagyonadóként a tervek szerint, de gondolom valahogy arányosan oszlana el ez az összeg.

Egyszerű és nagyszerű megoldásnak tűnik, véleményem szerint mégis nagyon elhibázott ötlet, sőt hiba! Nem azért gondolom így, mert én is a terv vesztesei közé tartozom, bár biztosan befolyásol ez a tény is. De lássuk, hogy a terv pozitív hatásai csak rövidtávon jelentkeznének, de aztán nagyon hamar a negatív hatások érvényesülnének, amely a kezdeti eredményeket is eltörlik.

A felső 4 jövedelmi tized ugyanis egyáltalán nem azok az emberek, akiket a társadalom gazdagként definiál. Ez bizony maga a középosztály. A valóban gazdagok is ebbe a csoportba tartoznak, de leginkább a 10. tized felső tizedébe.

A valóban gazdagok könnyedén ki fogják kerülni az adót, mert gyorsan külföldre tudják menekíteni a vagyonukat vagy elrejtik az állam szeme elől. Ki marad végül, amikor fizetni kell a számlát? A munkajövedelemből élő foglalkoztatott középosztály, akik nem tudnak kibújni az adófizetési kötelezettség alól. A probléma ezzel az, hogy épp azt a középosztályt terhelnék meg, amelyet erősíteni kellene. Egy polgári társadalom és egy jól működő demokrácia alapja az erős, anyagilag és intellektuálisan nagy autonómiával rendelkező középosztály. (Akár polgárságnak is nevezhetjük.) Épp lélegzethez kezd kapni a középosztály, de egy ilyen teher anyagi romlásba döntené. Persze ez egyenlőbbé tenné a társadalmat, de a szegénységben és nem a gazdagságban. A szemünkre vetni, hogy nem járululnk hozzá kellő mértékben a közös költségekben merő cinizmus. Én havonta 450 000 Ft-ot fizetek be az államkasszába különböző jogcímeken.  Gondolom nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy a jövedelmem több, mint fele legyen elég hozzájárulás a közös költségeinkhez.

A vagyonadó mellett a progresszív adózást is vissza akarja vezetni az Új Egyenlőség köre. A 2009-es adószabályok szerint 150 000 Ft-tal több adót vonnának el tőlem, ami komolyan megroppantaná a családunkat. Mintha valamilyen előítélet alapján kezelnék a középosztályt, pedig nagyon sok tényezőt kellene figyelembe venni a kereset mellett. Ugyanannak a keresetnek más az értéke, ha vidéken vagy Budapesten kapja az ember, más élethelyzetet jelent, ha örököltünk egy házat vagy ha a jövedelmünk fele elmegy a hiteltörlesztésre. Nem is beszélve arról, hogy gyerekeket nevelni nagyon költséges dolog.  A középosztály tagjaiként egyszerűen nem érzem azt, hogy a jelenleginél több terhet kellene viselnem.  

Sajnos nem tudok eltekinteni a baloldali pártokkal szembeni bizalmatlanságomtól sem. 12 év kormányzás után a baloldal semmilyen eredményt nem tudott felmutatni a leszakadt rétegek felzárkóztatásában, mindössze verbálisan létezett a társadalmi felzárkóztatás programja. Ezt épp az Új Egyenlőség mutatja be tényeken keresztül. 

A baloldal semmifél megújuláson nem ment keresztül. Bedarálva az új kezdeményezéseket ugyanazok a figurák állnak most is a pártok élén, mint 10 éve. Én ugyan egy fillérrel több pénzt nem bíznék rájuk.

Összegezve a cél helyes, de a szükséges finanszírozási hátteret a középosztálytól vonnák el, amely így nagyon rövid idő alatt megroppanna és lecsúszna. Ezt követően már nem lehetne tőlük forrásokat elvonni, így se a jóléti programokat nem tudnák finanszírozni, de a legnagyobb termelőerőt jelentő középosztály nem tudna már hozzájárulni olyan mértékben a közös költségekhez, mint jelenleg. Arról nem is beszélve, hogy a stabil középosztály a feltétele egy polgári demokráciának. 

A középosztályban található a legképzettebb és legmobilabb része a munkaerőnek. Felelőtlenség nem számolni a reakciójukkal. Nem indulna meg egy tömeges kivándorlás, ha ilyen mértékben romlanának az életfeltételek Magyarországon?

Konstruktív kritikát ígértem, ezért gondolkodtam a hiányzó összeg alternatív forrásain.

Első lépésként a költségvetés készítésének logikáját kellene megfordítani. Prioritást kell adni az oktatásnak, az egészségügynek, az közösségi infrastruktúrák fejlesztésére, majd a maradék forrásokat szétosztani a többi költségvetési soron. Jelenleg épp a fordítottja történik. Szívesen látnék egy alternatív költségvetést is. (Talán épp ez lenne az ellenzék feladata?)

Második lépésként decentralizálnám a kormányzati rendszereket. Meggyőződésem, hogy a szubszidiaritás elvének érvényesítése nemcsak hatékonyabb államigazgatást, hanem olcsóbb államot is eredményezne. Kapják vissza az önkormányzatok a feladataikat és a forrásaikat!

Harmadik ötletem legalább olyan egyszerűnek tűnhet, mint az Új egyenlőség ötlete, pedig több problémát is megoldana. A rejtett gazdaság a kutatások szerint a GDP 20-21%-ának megfelelő összeget tett ki 2017-ben. Itt olyan potenciál van a gazdaságban, amit eddig nem vontunk be az állami kiadások fedezeteként. Bár a rejtett gazdaság felszámolását sokan az adócsökkentésben és a hatékonyabb állami szolgáltatásokban látják, szerintem a leghatékonyabban a készpénz megszüntetésével lehetne ezt elérni. 2019-ben ez már nem elérhetetlen.

Vagyis a látványberuházások visszafogásával, a decentralizációval, a költségvetési tervezés során használt priorizálással és a rejtett gazdaság felszámolásával úgy tudnánk előteremteni a GDP 15%-át, hogy nem kellene megroppantanunk az épp erősödőben lévő középosztályt.       

Amit az Új Egyenlőség jelenleg csinál, az nem több, mint demagógiával támogatást gyűjteni a középosztály megsarcolásához. Igen demagógia, mert kihasználja a társadalomunk gazdagokkal szembeni ellenszenvét, miközben nem teszi egyértelművé, hogy valójában a középosztályra gondol. Azért a középosztályra, mert ott lát könnyen elvonható jövedelmet és ez az a társadalmi réteg, amelyik nem tudja magát kihúzni az állami elvonások alól. Mégis, nagyon hasznos ez a vita, mert jól megvilágítja a különbséget jobb és baloldal között.