A kisfiam rendszeresen hordja haza a csúnya szavakat. Néha bepróbálkozik eggyel, hogy lássa valóban csúnya-e és ha igen mennyire. Nem baj ez. A kulturált ember is ismeri ezeket a szavakat, csak nem használja. Ezt tanulja most. 

Én meg közben gondolkodom, hogy mi végre is az egész. A PC alól való felszabadulás álcája alatt a közélet elkezdett visszasüllyedni a primitív állapotába. Ma már nem gáz G betűs szavakat kimondani, leírni. Sőt, ma már a menő, fancy műsorokban csak úgy repkednek a b+-ok és társai. Mert vége az intellektuális elnyomásnak, ugye? De igazából csak kiteljesedik a rendszerváltás óta fejlődő magyar politikai kultúra, amelynek része az erőszak. A helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától. 

Nekünk, állampolgároknak kell erőszakmentessé tenni a politikai kommunikációt is. 

Hallgatom Puzsér beszédét, amit a CEU-s tüntetésen mondott. Az a helyzet, Kedves Robi, hogy semmiben sem különbözöl az általad kárhoztatott politikai közegtől. Mert nem lehet az erőszakot kiűzni erőszakkal. Márpedig egymás minősítése, megalázása erőszak. 

Nem mondunk olyat emberre, hogy bajszos szar! Nem azért, mert a köztársasági elnök, hanem azért mert ember! Akkor se, ha nem értünk vele egyet. Akkor se, ha úgy érzed bűnt követ el. 

A változás ott kezdődne, hogy tiszteljük a másikban az embert. A változás még várat magára.