Váratlanul feltámadt az ellenzék. Nemcsak a cselekvőképes politikai erő szerepébe - vagy annak látszatába - tért vissza, de még utcára is tudta vinni az embereket. A kormánypártok ezt rendzavarásnak és a demokrácia elleni támadásnak értékelik, ami természetes. De ez már a politikai marketing terepe.
Ami sokkal érdekesebb, az az, hogy a számomra vártnál sokkal hamarabb elindult a babérok learatása. Az MSZP elnöke Tóth Bertalan gyorsan le is nyilatkozta, hogy az egész az MSZP ötlete volt majd posztolt egy képet, amelyen az ellenzéki vezetők az ő irodájában tartanak megbeszélést. (Persze előtte megvárta, hogy nem lesz-e valami komoly retorzió az eseményekért.) Vagyis értsük úgy, hogy az MSZP az ellenzék vezető ereje. Hasonló rátelepedés látható a Momentum részéről is, amely külön tüntetést szervezett a Szabadság térre és miután mérhetővé vált az ő hozzájárulásuk az eseményekhez, csak ezt követően csatlakoztak a tüntetéshez. Csütörtök este aztán számos esetben balhét provokáltak, hogy egyrészt felhívják magukra a figyelmet, másrészt a legcselekvőbb ellenzéki erő szerepébe pozicionálják magukat. Úgy kellett nekik az alelnökük őrizetbe vétele, mint egy falat kenyér. Fegyőr pedig nagyon vágyik rá, hogy ő is mártír szerepbe kerülhessen.
Az MSZP háza táján is történik valami. Először Komjáthi Imre (őszintén, hallott már róla valaki?) ugrik fel a színpadra és zászlót lobogtatva veti magát a rendőrök karjaiba. Azóta is vívódom magamban, hogy ez valami átgondolt médiahack vagy egy komikussá váló párt végóráját láthatjuk? A térdsérüléssel együtt lett volna hírértéke az akciónak, ha az MSZP kommunikációsai el nem bénázzák az egészet. Ez a mostani nyilatkozat vajon egyéni akció, ami véletlenül jól sült el, vagy a kommunikációs osztály magához tért a delíriumból?
Ahogy várható volt, minden párt a maga támogatottságát kívánja építeni az eseményekből, ami azonban gyorsan az egész akció halálához vezethet. Ez a közlegelők tragédiájának szép példája. Miután az MSZP lépett minden más párt lépéskényszerbe került. Vagy átadják a politikai hasznot az MSZP-nek vagy megindul a szétesés. Az igazán meglepő az, hogy nem Gyurcsány Ferenc lépett először! (Egyébként is, hol van Gyurcsány? Nem, mintha hiányozna.)
Az események rámutatnak az ellenzék legnagyobb problémájára, az integrálóerőként fellépő párt hiányára. A mai, és ugyanígy a 2010 előtti választási rendszer is kétféle egyensúlyi állapotot ismer. Vagy minden oldalon széttöredezett a pártstruktúra vagy mindkét oldalt egy nagy párt integrálja. Ez legutóbb 2010-ben borult fel és az ellenzék majdnem 9 éve képtelen megoldani ezt a feladatot. Az új pártok nem vállalják fel a konfliktust, az MSZP és a róla letört DK, de talán leginkább a hozzájuk egzisztenciálisan kötődő baloldali elit mindent megtesz, hogy nehogy felnőjön mellettük egy új, hitelességi válságtól mentes párt, amely integráló szerepet tölthetne be a baloldalon. Ez ugyanis az MSZP/DK halálát jelentené. Ezt a taktikai játékot hívják összefogásnak. Az ellenzék most dönthet úgy, hogy végre beleáll a szerepébe és lejátsza ezt a halasztható de nem megúszható meccset.
Ahhoz azonban először identitást és politikai víziót kellene találnia maguknak. Lehet, hogy most az emberek melletti kiállás vízió látszatát keltheti, de valójában csak protestmunka. Reakció arra a témára, amelyet ismét a Fidesz hozott be. Ráadásul a túlóra jelenlegi szabályozásának az elutasítása csak az LMP és a Jobbik antiglobalista ideológiájába fér bele. A DK felvállaltan neoliberális, az MSZP eddig kormányon mindig neoliberálisként viselkedett.
A helyzet lényege egyelőre nem változott, a közéletet továbbra is a Fidesz tematizálja, az ellenzék csak reagál. Most esélyük nyílt a változásra. Meglátjuk melyik párt hogyan tud élni vele.
