Mi újság Magyarországon? – kérdezte az öreg prof. Meglepett a kérdés. Már harmadik vagy negyedik napja voltunk Írországban tanulmányúton. Napi 2-3 vállalkozásfejlesztési intézményt látogattunk, ez volt a programban az utolsó, így már kicsit el is fáradtam. Mindenki sokat mesélt, de senki sem kérdezett.

Nos, nem sok jó… - kezdtünk bele a mondókánkba és nagyjából leírtunk egy elég pesszimista képet az országról, ami nagyon távol esett attól az Írországtól, amit a megelőző napokban láttunk.

Nem baj, ez természetes! Tudják, ha valakinek sokáig taposnak a nyakán, mint nekünk vagy Önöknek, és egyszer csak leveszik a lábukat, akkor mindenki így viselkedik. Ezen keresztül kell menni, nem lehet megúszni! Aztán be kell látni, hogy nem gyárthatunk mindent, nem lehetünk mindenben a legjobbak. Nekünk nagyjából 60 év kellett, hogy erre rájöjjünk. Aztán kitaláltuk magunkat. Kitaláltuk azt a 3-4 dolgot, amiben a legjobbak lehetünk, és minden erőforrást ez alá rendeltünk.  Majd maguk is eljutnak idáig, nyugodjanak meg! Akkor jön el a változás.

Ekkor 2012-t írtunk. Azt hittem ezek a változások már itt vannak, de tévedtem. Sőt, azt hiszem nem is értettem meg jól akkor, amit a prof mondott.

Az egész utazás, az egyetemi központok, a Ryan Academy szürreális volt. Mintha egy másik világba csöppentünk volna. Pedig azt a fejlettséget és jólétet, amit ma látunk Írországban, csak az elmúlt pár évtizedben érték el. A 80-as évek közepén Írország még szegény, elmaradott ország volt. Ekkor következett az az időszak, ami miatt  "Kelta Tigrisnek" nevezik őket. 

Az ábrán az egy főre jutó GDP adatsora látható. Látható, hogy Magyarország alul kullog lassan Ausztria után. Írország görbéje pedig egy felzárkózó gazdaság adatait mutatja. Így néz ki kérem egy felzárkózó ország! 2000-re beérte Ausztriát, majd el is húzott tőle. 

Természetes, hogy a gazdasági felzárkózás kapcsán a politikai szereplők mintákat keresnek. Valóban kevés ország volt képes megoldani ezt a feladatot, de nem értem, hogy miért a távol-keleti országokat tekinti a Fidesz mintának, amikor kulturálisan hozzánk sokkal közelebb álló nemzetek is kéznél voltak. Bár sose éltem Írországban, de sok ír ismerősöm van. Valahogy mindig éreztem velük valami hasonlóságot, egyfajta sorsközösséget, akik félszavakból is értik egymást. 

A nyolcvanas évekre Írország helyzete sokban hasonlított Magyarországéhoz. A protekcionista időszak után kinyitott országban duális gazdaság jött létre. A külföldi tőke elsősorban a fővárosban és környékén telepedett meg, de sosem vált az ország gazdaságának szerves részévé. A nagy cégek külföldi tulajdonban voltak, kereskedelmük elsősorban más országokba irányult és beszállítóik is elsősorban külföldiek voltak. Országon belül is nagy egyensúlytalanság jött létre így a főváros-vidék viszonylatban. Írország versenyképességét elsősorban az olcsó, de képzett munkaerő jelentette. Magas munkanélküliség, rossz államháztartási adatok, elvándorlás. A poltikai életet egymással harcoló, egymásra licitáló pártok uralták. Mégis képes volt Írország nemcsak kilábalni a válságból, de az egyik legsikeresebb európai nemzetté válnia. 

A fordulópont, a professzorunk szerint lelki volt. Az elit, a politikusok, de az választópolgárok is megértették, hogy nem mehet tovább úgy az ország, ahogy addig, változásra van szükség. Így jöttek létre a gazdasági fordulat feltételei:

- Poltikiai konszenzus

1987-ben az ellenzékben lévő Fine Gael párt vezetője egyoldalúan kihirdette a Tallaght stratégiát. Vagyis olyan politikát hirdetett, amelyben a nemzeti érdekeket szolgáló reformokban támogatja a kormányzó Fianna Fáil pártot. Ezzel az 1922-es Ír polgárháború óta meglévő kibékíthetetlen poltikai rivalizálást helyezte új, a nemzet érdekeinek alárendelődő alapokra.   

- Szociális partnerség 

Szintén 1987-ben jött létre az állam, a szakszervezetek és a munkaadók érdekképviseleti szervezeteinek neokorporativista együttműködése. Ezt követően 3 éves megállapodásokat kötöttek. Az ebben foglalt bérmegállapodásokat a nemzeti felemelkedési programot szolgálva hozták meg.   

- Megfelelő gazdasági környezet kialakítása

A gazdaság fejlődése és a beruházások ösztönzése érdekében a vállalatokat terhelő adókat nagyon alacsony szintre szállították el.

A Kelta Tigris, vagyis a robbanásszerű gazdasági fejlődés forásai a következők voltak:

- EU-s források felhasználása

Nagyon hatékonyan használták fel az EU-s forrásokat. Külön intézményeket hoztak létre a hatékonyság növelése érdekében (pl. Enterprise Ireland). A pénzeket csak olyan beruházásokra költötték, amelyek hosszútávon növelték a gazdaság teljesítőképességét.   

- Oktatási rendszer

Piaci igényeknek megfelelően alakították át a felsőoktatást. A hangsúlyt a BA diplomásokra és a szakképzésre helyezték. Ennek köszönhetően olyan magas minőségű munkaerő jött létre, amelyet gyorsan fel tudott szívni a munkaerőpiac.  

- Hazai tulajdonú vállaltok támogatása

A duális gazdaság egyesúlytalanságára a válasz a hazai tulajdonú vállalatok fejlesztése volt. A külföldi tulajdonú vállatokkal szemben ugyanis ezek a profit jóval nagyobb részét költik el otthon. A külföldi tulajdonú cégek az értékesítésből származó bevételeik 38%-át, a hazai tulajodnú cégek a 75%-át költötték el Írországban. Érthető hát, hogy növelni kívánták az ír tulajdonú cégek arányát, amelyek nem beszállítói, hanem irányítói az értékláncnak. Külföldi tőke befeketetések esetében pedig elsősorban a magas hozzáadott értékű beruházásokat kívánták vonzani. 

- Exportorientált vállalatok támogatása

Nagyon fontos, hogy a vállalati szerktor fejlesztése során elsősorban az exportorientált cégeket támogatták, hiszen ezek hoznak be plusz profitot az országba. Ez a szempont az általam látott vállalkozásfejlesztési program során is proiritást élvezett. Csak exportorientált startup ötletek kerülhettek be a programba. 

 Tanulságok

Milyen tanulságok vonhatók le az ír sikertörténetből Magyarország számára? Másolni semmiféleképpen sem érdemes őket, hiszen a feltételeink nem azonosak. Ugyanakkor a fő üzeneteit meghallhatjuk. Először is ki kell találni magunkat, mi az a 3-4 dolog, amiben sikeresek akarunk lenni? (Stratégia) Ezt csakis széleskörű társadalmi párbeszéd során létrejött társadalmi konszenzus alapján lehet elérni. Vagyis ennek kell lennie a második lépésnek. (Társadalmi konszenzus.) Majd minden erőforrásunkat a meghatározott prioritások alá, és csak azok alá kell rendelni. (Priorizálás.) Lehetünk mi is sikertörténet, de csak akkor ha ezeket a lépéseket meg tudjuk tenni.

Olyan politikai erőkre van szükség Magyarországon, amelyek képesek a fentieket megvalósítani. Különben semmi sem fog változni.