Nem vagyok pedagógus. Szülői szemszögből szeretnék rávilágítani az oktatási rendszerünk problémáira a nálunk  épp aktuális felvételin keresztül.

Legidősebb gyerekünk 4. osztályos. Úgy döntöttünk megpróbálunk felvételizni egy 8 osztályos gimnáziumba. A fiunk jó tanuló. Nem kitűnő, mindig van egy-két négyese. Ami nem érdekli, abból nehéz rávenni, hogy mindig jó jegyeket kapjon. Szerintem ez nem tragédia, meg is beszéltük vele. Egyébként kifejezetten okos, érdeklődő, nagy szókinccsel rendelkező gyerek.  Ezek alapján elvileg nem kellene aggódnunk, hogy felveszik-e a gimnáziumba.

Azért természetesen letöltöttük a felvételi feladatsorokat és legnagyobb döbbenetünkre először elég rosszul teljesített. Szülői pánik következett, eszeveszetten nekifeküdtünk a tanulásnak otthon egy halom felvételi feladatsorral. De a társadalomtudós énem nem hagyott nyugodni, ez valahogy így nincs rendben. Hogyan lehet kiemelkedően jó matekos a fiam az iskolában, ha nem tudja megoldani a felvételi feladatsorokat?

Pedig a feladatsorokkal nincs semmi baj. Kifejezetten tetszenek, kompetencia alapúak. Először értelmeznie kell a feladat szövegét, majd rá kell jönnie hogyan kell megoldania, és végül ki kell számolnia az eredményt. Nem ezeket a kompetenciákat várjuk el a felnőttektől a munkájuk során? Legyenek képesek értelmezni a feladatot, megtalálni a megoldást és elvégezni a munkát. Épp ezért nehéz jó munkaerőt találni, mert kevés ember erős a soft skillek-ben.

Amint fellapoztam az iskolai munkafüzetet megértettem a problémát. Ott bár van egy-kettő szöveges feladat, leggyakrabban közvetlen utasításokkal találkozik: számold ki, rakd sorrendbe, kösd össze, stb. Vagyis nem szoknak hozzá a gyerekek ahhoz, hogy meg kell érteniük a szöveget és rá kell jönniük a megoldás módjára. Egyszerűbben, az iskolai oktatás nem kompetencia alapú, a felvételi feladatok igen.

A másik gond, hogy a felvételi során láthatóan a teljes negyedikes anyagot számon kérik, de a felvételi januárban van. Így hiányzik a gyerek fejéből fél évnyi tananyag, ami szükséges lenne sikeres vizsgához.

Kicsit utána olvastam és kiderült, hogy ez egy évek óta létező probléma. Az Oktatási Hivatal állaspontja:

 „Az írásbeli felvételi vizsga célja elsősorban az eredményes középiskolai tanuláshoz szükséges alapvető készségek és képességek, kompetenciák felmérése, ezért egyik feladatlap sem hagyományos tantárgyi teszt. A konkrét ismeretek, a tanulási folyamatban megismert, begyakorolt eljárások alkalmazása mellett egyes feladatok újszerű összefüggésekben, szokatlan módon is teret nyitnak a tanultak mozgósításának, az ötletes alkalmazás képességének, a kreativitásnak... ...A matematika feladatlapok nem kizárólag a tantárgyban tanultakat mérik, hanem ehhez kapcsolódóan a tanulók gondolkodásának jellemzőit is. Az ismeretek alapeszközként szolgálnak a feladatok megértéséhez, a problémák megoldásához. Bizonyos feladatok megoldásának folyamatában a vizsgázónak többféle kompetenciát is mozgósítania kell. A feladatmegoldás sikerességében a tantárgyi ismeretek mellett fontos szerepet kaphat a feladatmegoldó készség, a problémaérzékenység, a kreativitás, a logikai biztonság, a szabálykövetés, a koncentráló képesség, vagyis a figyelem összpontosítása és tartóssága.”

Az én értelmezésem szerint ezzel elismerik, hogy a felvételin a nem a begyakorolt megoldásokat várják el a gyerekektől. A Nemzeti Alaptanterv sem beszél kompetenciafejlesztésről alsó tagozatban.  Egyszerűen nem értem miért kell a gyerekeknek felesleges kudarcélményt adni a felvételik során? Mire jó ez, hol fejleszti a gyerekeket? Hacsak nem azt a gondolatot ülteti el bennünk, hogy az állam bárhol bármikor szívathatja őket!

Beszéltem néhány tanár ismerősömmel, akik megerősítettek a fenti feltételezésemben. Fontos megjegyezni, hogy sokan tisztában vannak ezzel  a helyzettel és a kötelező órai anyag mellett gyakoroltatják az ilyen típusú feladatsorokat. Itt eszembe jutott az iskolaválasztás alkalmával egy tanárral folytatott beszélgetésem. Megkérdeztem tőle, hogy kompetencia alapú oktatás folyik-e náluk. Nagy levegőt vett és elmesélte, hogy szeretné, de se szükséges eszköz, se alkalmas tér nem áll rendelkezésre. 30-40 évvel ezelőtti körülmények között nem lehet új módszereket bevezetni, hiába ismeri és támogatja őket.

A másik gond, hogy mindez feltételezi a tanár erőn felüli teljesítését. Ha csak a kötelezően elvárt feladatokat végzi el, akkor a gyerekek nem állnak készen a felvételire. A pedagógusok bérezése még az emelések ellenére is megszégyenítően alacsony! Emiatt folyamatos a pályaelhagyás, így egyre nagyobb pedagógushiány alakul ki. A helyettesítések motivációját erősen csökkenti, hogy az új szabályozások miatt gyakorlatilag megszűntek a helyettesítési díjak. Fáradt kimerült pedagógusoktól kevésbé elvárható, hogy a kötelező minimum felett teljesítsenek.

Az a kérdés sincs tisztázva, hogy a 8+4 osztályos rendszer hogyan illeszkedik az alternatív rendszerekhez? A tanterv alapján a felvételi 8. osztályban van, így is készítik őket. A 4. és 6. osztályos felvételik a szülők heppje, oldják meg. De az oktatási rendszer miért nem következetes? Vagy ne engedje az állam az alternatív struktúrákat, vagy vegye figyelembe.

Mi csinál egy szülő ebben a helyzetben? Vagy különórákra fizeti be a gyereket és/vagy esténként és hétvégenként leül vele tanulni és felkészíti a felvételire. Mi az utóbbit választottuk. Mi, értelmiségi középosztálybeli szülők. Na de mi a helyzet, ha az illető nem értelmiségi vagy nem a középosztály része, netalán hátrányos helyzetű? Ha valaki végzett már fizikai munkát, átérezheti, hogy napi 8, esetleg 12 órányi meló után nem lesz erő odaülni a gyerek mellé tanulni. Ha a szülő maga is rosszul teljesített az iskolában, akkor nem biztos, hogy képes lesz segíteni. De akár a probléma észlelése is elmaradhat. A különórákat pedig alacsony bérek mellett nem engedheti meg magának senki. Az internetes felkészítő kurzusok jó áthidaló megoldást kínálnának, de szintén csak fizetős és korántsem olcsó  megoldások léteznek.

Mindennek eredményeképpen a rosszabb anyagi és képzettségi hátterű családokból származó gyerekek az iskolai teljesítményüktől függetlenül sokkal rosszabb esélyekkel indulnak a 6. és 8. osztályos felvételiken. Azon iskolákén, amelynek kimondatlan célja, hogy minél korábban lefölözze a jobb képességű diákokat. (A top 10 középiskolából 6 ilyen.) De ugyanez lesz a helyzet a 4. osztályos gimnáziumok esetén is. Így koncentrálódnak a jó diákok, akik aztán a jó nevű gimnáziumok jobb feltételei mentén jobb eséllyel indulnak neki a felsőoktatásnak. Többet kellett volna tanulni! Ezt fogja megkapni felnőtt korában a tehetségét kibontakoztatni nem tudó polgártársunk.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kerülne be hátrányosabb helyzetű gyerek így is a jobb iskolákba és ez nem menti fel a nem teljesítő gyerekeket sem. De látni kell, hogy az iskola nem teljesíti be azt a feladatát, hogy önmagában felkészítsen az életre és a továbbtanulásra. Sokkal inkább alkalmas a szülők társadalmi státuszának tovább örökítésére.

Mindezt úgy, hogy hivatalosan minden iskola ugyanazokat a feltételeket nyújtja. Mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így. Hivatalosan minden gyerek ugyanolyan feltételekkel vesz részt az oktatási rendszerben. Mindannyian látjuk, hogy ez nincs így. De a legnagyobb probléma, hogy erről soha senkit nem kérdeztek meg, soha nem zajlott erről társadalmi vita, egy párt programjában nem szerepelt a mostani helyzet. Szépen 30 év alatt jutottunk idáig.

A helyzetre a felső osztály, a valóban gazdagok úgy reagálnak, hogy drága magániskolába viszik ki a gyerekeiket. A középosztály menekülési stratégiája az alternatív és egyes egyházi iskolák, illetve a magánórák és otthontanulás kombinációja. Aki szegény, az sodródik.

Mi lenne a megoldás?

• Szabadítsuk fel a tanárokat az egzisztenciális szorongás alól. Ez tisztességes béreket jelent, legalább a mostani duplája!
• Szabadítsuk fel a tanárokat a túlterheltség alól! Bízzunk bennük, a felszabadult energiákat a gyerekeinkre fogják fordítani!
• Szabadítsuk fel a tanárokat a szakmai kényszerpálya alól. Bízzunk bennük és adjunk nekik szabadságot, hogy a tanterv szabadabb összeállításával az osztályra és a tanulókra szabhassa a tananyagot!
• Az oktatásban is érvényesüljön a szubszidiaritás elve!
• Hozzunk létre egy következetes oktatási rendszert. Vagy legyen egységesen 8+4 osztályos a rendszer, vagy vegye figyelembe a tanterv az alternatív struktúrákat!
• Hozzunk létre következetes kompetencia alapú tantervi rendszert! A felvételi rendszerben már megvalósult, igazítsuk hozzá a tanterveket is.
• Igazítsuk a pedagógusképzést a fenti szempontokhoz!
• Vizsgáljuk meg, milyen infrastrukturális feltételek szükségesek a modern oktatáshoz és alakítsuk át az iskolákat ennek megfelelően!

Jelzem, hogy az első és utolsó pont kivételével egyik sem pénzkérdés. Ezt a listát csak hevenyészve írtam össze, nem is érintettem olyan fontos dolgokat, mint a bullying, a demokráciára nevelés, a szabad iskolaválasztás kérdése, a gyerekek egészséges leterhelése, az egészséges életmódra nevelés és a felsőoktatás. Egyáltalán használ-e nekünk az iskolai top listák készítése és jó szempontok alapján készülnek-e?

A nagyobb baj, hogy a pártok programjaiban sem látok hangzatos mondatoknál túlmutató terveket, egyet kivéve. (Ilyen furcsa szokásaim vannak, el szoktam olvasni a választási programokat. Nem mondom meg melyik párté az, legyen egy házi feladat mindenkinek.) Sajnos ezeknél a hangzatos mondatoknál szokott megállni a pártok programja. Félek, a legtöbben nem is ölnek több energiát bele, mint én ebbe a posztba. Pedig itt kezdődne a felelős ellenzékiség, a részletes programnál és a költségek kiszámításánál, vagyis mennyibe kerülne mindez és honnan lenne rá pénz.

Például a pedagógusok bérének duplájára emelése 2018-as költségvetést alapul véve nagyjából 810 Mrd Ft-ba kerülne. (Nem szabad részletes koncepció nélkül béreket emelni, csak az arányok kedvéért írok összegeket.) Ez a saját pénztárcánkhoz mérve lehetetlenül sok pénz, de az ország költségvetéséhez képest már nem annyira. Bár így is a kiadások majdnem 4 százalékára rúg. Szerencsére a napi.hu egyik cikke segítségünkre siet és összegyűjtötte azokat a tételeket, amelyek szerintük elhagyhatóak. Ennek mentén találtak ekkora mozgatható összeget a 2018-as költségvetésben. Eszerint elvileg beleférne a pedagógus béremelés a költségvetésbe, de cserébe nincsenek látványberuházások, nagyobb kormányzati kommunikáció és nagy költségvetésű közmédia. Jó kérdés, hogy melyik kormány élne túl egy ciklust úgy, hogy az elején rendezi a pedagógus béreket, de elmarad minden más csinnadratta a következő négy évben. És vajon melyik változatra szavaznánk mi?