Minapi interjújában Vajda Mihály filozófus többek között azt találta mondani, hogy:
“Konzervatívok nem lehetnek szegény emberek. A szegények, ha a politika iránt érdeklődnek, populisták vagy baloldaliak lesznek.”
Néha meglep, hogy a mai magyar közbeszéd mennyire a marxi filozófián alapszik. Akár a gondolkodási sémát, akár a szóhasználatot nézzük.
“Minden eddigi társadalom története, osztályharcok története,” írja Marx a Kommunista kiáltványban. A társadalmak minden korban kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra oszlik. Az osztályok között, amely a beletartozó emberek érdekazonosságai miatt jöttek létre, állandó a konfliktus. A kizsákmányolók elnyomják a kizsákmányoltakat. Ebben a gondolati keretben teljesen érvényes Vajda állítása, hiszen a szegények az elnyomott osztály részesei. A felsőbb jövedelmi decilisbe tartozók (a gazdagok) joggal kívánják a jelenlegi társadalmi viszonyok fenntartását, hiszen ez biztosítja jólétüket, a szegények kárára. Vagyis ők a konzervatívok, akik a jelenlegi társadalmi berendezkedés megőrzésében érdekeltek. A szegények, mivel elemelkedésük csakis a társadalmi berendezkedés megváltoztatásával következhet be vagy baloldaliak (öntudatosak és okosak) vagy populisták (becsapottak).
Nem az a meglepő, hogy Vajda Mihály így gondolkodik. Egy Lukács György tanítvány világképe természetesen marxi alapokon nyugszik. Ugyanehhez a lukács-iskolához tartozik például Heller Ágnes, vagy a lukács-óvodába járó Kis János. Az a meglepő, hogy a konzervatív értelmiség is a marxi elméletet tekinti gondolkodási keretnek, szóhasználatában ezt követi. Mi lenne más a konzervatív értelmiség feladata - legyen kritikus vagy bürokrata - mint alternatív gondolkodási keretet és világszemléletet kínálni? Magamat konzervatívként meghatározó emberként azt gondolom, hogy Vajda Mihály állítás téves. De miután a mai közéleti párbeszéd hiányának egyik oka a közös definíciók hiánya, nézzük mi a konzervativizmus.
"Sose feledd, hogy amikor álmokat szősz, két dolgot kell szem előtt tartanod: mi az, amit nyerni akarsz, és mi az, amit nem szeretnél elveszteni." (Jean-Jacques Rousseau)
A konzervativizmus olyan politikai ideológia - bár sokan tagadják az ideológiai mivoltját - amely hisz a történetileg kialakult politikai, vallási, kulturális társadalmi intézményrendszerek szerepében és azok megőrzésére törekszik. Tagadja az struktúra nélküli, elit nélküli társadalom lehetőségét, hiszen valamilyen elit új rendszerekben is létrejönnek, ahogy ezt láttuk a kommunista társadalmak esetében is. Nem egalitarista, hiszen az emberek különbözősége miatt a jogegyenlőséget leszámítva a teljes egyenlőség nem valósítható meg. Ugyanakkor a konzervativizmus nem jelenti a reformok, a társadalom javításának tagadását. Létrejöhet különböző helyzetű társadalmi csoportokon átívelő politikai szövetség, amely a társadalom átalakítását célozza a hagyományos intézményrendszerekre építve, nem azokat eltörölve. Eljuthat a társadalom arra a felismerésre, hogy bár egyenlőtlenség mindig lesz, annak bizonyos mértéke közép- és hosszútávon már mindenkire káros, ezért a társadalmi egyenlőtlenség bizonyos határon belülre való korlátozására törekszik. Ehhez szükséges az erős állami szerepvállalás, amely segíti a társadalmi mobilitást és a csökkenti az öröklött társadalmi helyzet általi meghatározottságot. Az alsóbb jövedelmi csoportokba tartozók jól felfogott saját érdekük miatt csatlakozhatnak egy ilyen politikai szövetséghez. A felsőbb csoportok akár keresztényi indíttatásól, akár humanizmuson alapuló emberbaráti szeretetből, akár a társadalom működőképességének fenntartásának szándékából tehetik ugyanezt, bizonyos előnyökről akár le is mondva.
Ez a konzervativizmus nemcsak lehetőség, hanem annyira létezik, hogy neve is van. Hívják progresszív, tory vagy egynemzet-konzervativizmusnak is. És igen, lehetnek a szegények konzervatívok.
