A hétvégi EP választás eléggé átrendezte az ellenzéki erőviszonyokat és ez bizonyára tematizálni fogja a következő hetek közbeszédét. Én mégis más miatt voltam kíváncsi az eredményekre. 

A választási rendszerünkkel kapcsolatban 2011 után ellenzéki oldalról rendre felmerül az a vád, hogy igazságtalan. Ennek eldöntése nem egyszerű, hiszen nincs igazságos választási rendszer. Ez akár több bejegyzést is kimeríthetne, ezért nem is megyek most bele mélyebben a témába. Inkább az érdekel most, hogy vajon a jó kérdés van-e feltéve?

Nem az lenne a jó kérdés, hogy milyen választási rendszer szolgálná leginkább a társadalmat és egy jó politikai kultúra kialakítását?

Mivel több ellenzéki erő szerint is az arányos választási rendszer jobb megoldás lenne, különösen érdekes az Európai Parlamenti választás, hiszen ez pontosan ilyen elven működik. Míg a többségi elven működő rendszerek biztosítják a helyi érdekek képviseletét, addig az országos pártlistás szavazás arányos rendszere nem torzítja el a mandátumarányokat a nagyobb pártok javára. De vajon mennyire képes megteremteni a területi lefedettséget?

Az volt a kiinduló hipotézisem, hogy egy ilyen, alacsony mandátumszámú választás esetén jelentősen felülreprezentáltak lesznek a budapesti politikusok. Bár ez nem egy országgyűlési választás, ahol biztosan más logika mentén állították volna össze a listákat, mégis látható, hogy így szabadjára engedve, hogyan alakul a Budapest-Vidék képviselet. 

És lám a 21 megválasztott képviselőből (akik közül 2 helyzete jelenleg még bizonytalan) 11 budapesti, emellett 6 vidéki és 4 határon túli. Abban nem vagyok biztos, hogy a 11 budapestin kívül a listán nincs-e olyan, aki életvitelszerűen Budapesten él, de legalább vidéken nőtt fel és ismeri a társadalomnak azt a részét is. Különösen a keleti országrész lefedetlen, ahol mindössze egy kecskeméti képviselőt tudunk felmutatni. Politikai képviselet nélkül márpedig nincs gazdasági és társadalmi érdekérvényesítő erő.