„A válság összes elemeit összefoglalja s egyben megmagyarázza az az ellentét, mely a demokrácia helyes értelmezése tárgyában a két oldal között fennáll. E két szemben álló oldal, nevezzük őket egyszerűség kedvéért kisgazda oldalnak és kommunista oldalnak, kölcsönösen ajkbiggyesztve beszél a másik oldal demokráciájáról, és körülbelül úgy állítja be a kérdést, hogy Magyarországon addig nem lesz igazi demokrácia, amíg a másik fél ki nem kapcsolódik a játékból.” (Bibó István: A magyar demokrácia válsága)
Ijesztő mennyire aktuálisak Bibó 74 éve papírra vetett szavai. Ha a kisgazda szót jobboldalira, a kommunista szó baloldalira cserélnénk akkor bármelyik elemző mai írásában megállná a helyét a megállapítás. Ez világít rá az egyik olyan okra, ami miatt a demokráciánk válságban van. Nem, ez nem pontos kifejezés. Valójában nem volt minek válságba kerülni mert sosem jött létre valódi demokrácia Magyarországon. Ennek alapfeltételei nem voltak adottak, csak azok látszatai születtek meg. A demokrácia egyik alapfeltétele a többpártrendszer, a politikai pluralizmus.
Erről beszél Antall József is több alkalommal. (53. perc) A demokráciához szükség van egy kormányzó pártra és egy kormányzó képes ellenzékre is. Vagyis a demokráciának nemcsak az a feltétele, hogy több pártra lehessen szavazni a választásokon, hanem kell legyen valós alternatívája a kormányzó pártoknak. Ebben mindig van felelőssége a kormányzó pártnak. Ezen gondolat mentén haladva a demokrácia része, annak fokmérője a poltikai váltógazdaság. A politikai váltógazdaságot azonban nem úgy értette Antall, hogy ciklusonként változnak kormányzatok. Hosszabb, több ciklust felölelő kormányzati időszakról beszél, ami alatt ki tud teljesedni egy irányzat elképzelése, testet tud ölteni a politikája. Természetesen csak akkor, ha erre a választópolgároktól felhatalmazást kap. Érdemes megnézni, hogy a felzárkózó országok fejlődési szakaszai alatt általában egy párt kormányoz hosszú időn keresztül. Ez, ha nem is teljes társadalmi konszenzust, de hosszú időn át kitartó nagyarányú támogatottságot feltételez. Ehhez olyan társadalmi vízióra van szükség, ami mellé fel tudnak sorakozni a választók és a kezdeti nehézségeket is elfogadják.
Magán a technikai feltételen túl van a többpártrendszernek egy lelki oldala is, amely maga a politikai pluralizmus. Vagyis, hogy a választópolgárok, köztük a politikusok el tudják képzelni és el tudják fogadni azt a lehetőséget, hogy nem az ő pártjuk kerül hatalomra. Vagyis nem fogják a másik párt hatalmát a nemzetre leselkedő legnagyobb veszélynek érezni, ami ellen pont emiatt bármilyen eszköz megengedhető. És ez az ami már a kezdetektől fogva hiányzott Magarországon, sosem volt valódi politikai pluralizmus. A kezdetekkor még csak perifériális vélemények (mucsa vs. apák és fiúk) gyorsan fősodorrá váltak. Mindig is úgy tekintettünk a többi pártra, mind ideiglenes rendszerhibára. Ez az oka a folyamatos határátlépéseknek, a spirálisan romló közéleti színvonalnak, a tényalapú vitakultúra kihalásának, a negatív kampány felülkerekedésének, a karaktergyilkos, személyeskedő, a másikat megsemmisíteni szándékozó politizálás elterjedésének.
De a szemlélődésen túl a lényeges kérdés, hogy mitől fog mindez megváltozni? Ha valaki egy bölcs vezetőtől, egy felvilágosult párttól vagy külső szereplőtől várja a megoldást súlyosan téved. Ez csakis a politikai kultúránk cseréjével fog megváltozni. Vagyis csak akkor lesz változás ha a választópolgárok, konkrétan én és Ön, Te és én megváltoztatjuk a gondolkodásunkat. Fájni fog, mert ez azt is jelenti, hogy senki sem fog igazságot szolgáltatni, senkinek sem fogják jóvá tenni az elmúlt 30 év sérelmeit. Nem nyeri meg senki sem az elmúlt 30 évet, hanem túllépünk rajta, kilépünk az eddigi keretekből és nem nézünk vissza. Egyszerűen húzni kell egy vonalat ma és elkezdeni másképp tekinteni arra, akinek más véleménye van. Akkor is meg kell tenni ezt, ha senki más nem teszi meg. Akkor fog elérkezni a változás, ha az így gondolkodó emberek, bal- és jobboldaliak, száma eléri a kritikus tömeget. Akkor fog hirtelen átfordulni minden.
