Az elmúlt hét nagy belpolitikai vihara volt a gender szakok megszüntetése. Most nem mennék bele, hogy ehhez joga volt-e a kormánynak vagy sem. Ez hosszabb téma és egyszer külön szeretnék foglalkozni vele. 

Ami érdekes, az a felvetésre adott reakció volt. Hirtelen a szemlélődő tudomány szerepét felvéve kezdett el védekezni a “gender szak”, azt sugalmazva, hogy a kormányunk most már végképp olyan területen kezd el beavatkozni, ami nem tartozik hozzá. Kormányzati oldalról jött a válasz, hogy bizony, ne legyen tévedés, itt egy ideológiával és nem tudománnyal állunk szemben, úgyhogy ez nagyon is a politikai tér része. Kinek lehet igaza ebben a kérdésben? Először tisztázzuk mi a különbség a tudomány és az ideológia között. 

A tudomány a világ megismerésére irányuló tevékenység. Megfigyelésen, vagyis tényeken és ezeken keresztül igazolt gondolati rendszereket jelent. A társadalomtudomány - hiszen a gender tudomány ide tartozik - az ember és az által létrehozott társadalom kapcsolatával foglalkozik. Az ideológia a világ megértésére irányuló tevékenység. Olyan világnézeten alapuló eszmék egységes elméletté szervezett rendszere, amely a társadalmunk leírására törekszik, valamint a  működésére vonatkozó irányelveket határoz meg. Vagyis vagy a tudomány eredményeire építve, vagy azt figyelmen kívül hagyva, esetleg tagadva kívánja meghatározni a társadalmunk működését, szükség esetén átalakítását. 

A következő lépésként elfogadásra javaslom azt az állítást, hogy a felsőfokú oktatás a tudománnyal foglalkozik, az ideológia tere a politika. Akkor is ezt gondolom, ha tudom, hogy az egyetemi oktatók általában valamilyen ideológia mentén gondolkodnak a világról, így elfogultak. A független oktatás akkor tud megvalósulni, ha az elfogultságukat nyílttá teszik és ennek ellenére törekszenek minden álláspont bemutatására. (Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy egyes egyetemi karok túlpolitizáltak és nem valósul meg a függetlenségre törekvés.) Friss élményem is van ezen elvárásokról. Felmerült bennem a doktorim folytatása. Az iskola vezetőjével egyeztettem a témámról, de kifejezetten nem motivált, hogy az elvárás csak a téma körbejárására, feltárására szorítkozik, azonban a megoldási javaslatokat kerülni kell. Azaz itt is megfogalmazódott a tudomány és az ideológia szétválasztásának elve, nagyon helyesen. 

Ennek tükrében mit csinál a gender, mint tudomány? 

Nehéz megmondani, mert amikor a médiában megjelenik a gender, akkor általában Antoni Rita  vagy Papp Réka Kinga tolmácsolásában találkozhatunk vele. Az ő véleményük és jövőképük pedig igencsak összecseng azokkal a társadalmi folyamatokkal, amelyek azokban az országokban terjednek, ahol a gender ideológia teret kapott. 10 megtörtént esetet mutat be egy tiltakozó oldal, amely még nekem is ijesztő, aki nem híve a konteóknak. Ráadásul utánanéztem, mind igaz. El tudom fogadni, hogy mind az említett két aktivista, mind ezek az esetek a szélsőségességet képviselik, csak az a baj, hogy nem látni mást.

Különösen ártó, magának a gendernek az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások. Ha PRK a Fidesz fizetett ügynöke lenne, akkor sem tudná a közvéleményt jobban a gender ellen hangolni. Évekre elegendő muníciót adnak a gender kritikus véleményformálók kezébe. És mit csinálnak ilyenkor a gender tudomány oktatói? Semmit. Nem tiltakoznak, nem írnak állásfoglalást, nem tüntetnek, nem tagadják meg ezeket a szélsőséges aktivistákat, nem fogalmaznak meg ellenvéleményt, ölbe tett kézzel nézik és a konzervatív oldalnak hihető, hogy egyetértenek. Nem biztos, hogy igaz, de hihető. Főleg, hogy akkor nem hallgatnak, amikor a Katolikus Egyház életellenes mozgalomnak nevezi a genderizmust. Így joggal lehet az a jobboldal észlelése, hogy mint ahogy a klasszikus viccben a szamovárgyárbeli munkás az alkatrészekből mindig csak tankot tudott összerakni, a végén a gender tudományból is mindig csak ezek a szélsőséges vélemények és ijesztő események potyognak ki.

Pedig a demográfiai válságunk a bizonyíték rá, hogy szükség lenne olyan kutatásokra, amelyek a nők és férfiak társadalmi helyzetét vizsgálja. Szükség van arra, hogy olyan családok alkossák a társadalmunkat, amelyekben mind a nő, mind a férfi ki tud teljesedni. Szükség van olyan kutatásokra, amik választ adnak a társadalmunkat érintő legfontosabb kérdésekre és ebben fontos szerepet kell kapnia a nők helyzetével foglalkozó kutatóknak. Van létjogosultsága a nők történelmi szerepét vizsgáló, azt jobban hangsúlyozó kutatásoknak. De semmilyen kutatás nem irányulhat rombolásra. Egészítse ki a történelemről alkotott képünket, de lerombolni ne kívánja azt. Kell foglalkoznunk azzal a témával, hogy miért születik ilyen kevés gyermek, de erre nem lehet válasz az, hogy a kormány szülőgépnek tekinti a nőket. Az sem segít, ha a legolvasottabb internetes újság a hír mellé “véletlenül” odabiggyeszti a Szolgálólány meséjének új évadáról szóló cikket, természetesen minden manipulációs szándék nélkül. A gender fogalom ezen tevékenységek lefedésére véleményem szerint már alkalmatlan. Átpolitizált szó, ami minimum a társadalom felének egyet jelent a gender ideológia szélsőséges megnyilvánulásaival. 

Ehhez az átpolitizáltsághoz az elmúlt években minden segítséget megadott a baloldal, beállva a legszélsőségesebb megnyilvánulások mögé. Alkalmassá téve a témát, hogy a konzervatív szavazók megtámadva érezzék a hagyományos értékeket és intézményeket. Kinek jó mindez? A nőknek és a kisebbségeknek biztosan nem.