Vajon lehet-e egyszerre gondolni azt, hogy Greta Thunberg szülei és menedzserei felelőtlenül tönkreteszik egy kislány életét és azt, hogy a globális felmelegedés igenis komoly probléma, amire most kell válaszoni. Persze technikailag lehetséges, hiszen érzékelem, ahogy mindkét gondolat megfogalmazódik a fejemben. De a politikai kultúránkban megengedett-e egy ilyen narratívákon túlmutató vélemény?  

Nem egy merő cinizmus az egész, ami zajlik előttünk a médiában? Ott áll egy copfos kislány az ENSZ klímacsúcson és sírva, dühösen beszól mindenkinek, hogy elmehetnek a francba, amiért tönkretették az életét azzal, hogy semmit nem tesznek a klímaváltozás ellen? Mindezt egész komoly fenyegetés kíséretében. A hallgatóság pedig ovációban tör ki, miközben épp őket küldték el melegebb éghajlatra. Nem a shownak szól ez az egész? Ha teszem azt Lányi András állt volna ki és elmondja ugyanezt a beszédet, akkor is üdvrivalgás kísérte volna? Nem, azt gondolom meg se hívták volna Lányi Andrást, mint ahogy nem is tették. De meghívták a 16 éves asperger szindrómás kislányt, hogy olvassa fel a beszédét, amit nyilvánvalóan nem ő írt. Miközben elhiszem, hogy ez a kislány őszintén és megalkuvás nélkül hisz abban, amit mond, mégis látom a valóságshowt körülötte. A valóságshowt ami kihasználja, megrágja, felzabálja és amint már nem hoz elég nézettséget majd kiköpi, ahogy a média számos emberrel megtette már ugyanezt.

Ezt érzem, miközben olvasom a nyilatkozatokat, mennyire aggódnak szegény gyerekért, akit láthatóan kihasználnak. Általában olyanok szájából hangzik el az aggodalom, akik relativizálni, esetleg tagadni akarják a globális felmelegedés tényét érdekből vagy számításból. De nem merő cinizmus ez is? Aggódni egyetlen svéd kislányért, akit épp tönkretesz a média, miközben Magyarországon becslések alapján 190 000 gyerek van kitéve bántalmazásnak. De a Gretáért aggódók nyugodtan tudnak aludni ennek tudatában is és azt sem tartják szükségesnek, hogy ezeknek a gyerekeknek a sorsát megemlítsék egy sajtótájékoztatón.

És egyáltalán ér ez az egész valamit? A látványos hír mellett lesz-e bármi hatása? A politikusok érzik, hogy most Greta a trendi. Meg kell hívni, meg kell tapsolni, szelfizni kell vele egyet majd a következő posztban kirakni az otthoni szelektív kukát is. Greenwash, mondják. De amikor valódban fajsúlyos kérdésről kell dönteni, mindig a gazdasági érdekek mentén fognak szavazni. Bonyolult és összetett kérdések, mondják. Pedig egyszerűbb, mint hinnénk. Az a helyzet, hogy ahogy a világ leggazdagabb 10 százaléka él - beleértve minket is - fenntarthatatlan, de legfőképp nem jár mindenkinek. Nem jár mert épp a maradék 90% „fizeti meg” ezt az életszínvonalat de nincs is ehhez elegendő erőforrása a bolygónak. Mindenki tudja, hogy jelenleg csak nagyon komoly életszínvonal esés árán lehetne érdemi eredményeket elérni a klímafronton. Na de a politikusokat épp azért választjuk, hogy minél jobb életet biztosítson nekünk és ne rosszabbat. Megteheti egy politikus, hogy mégis életszínvonalbeli visszavonulást hirdet a jövőért, csak épp az az utolsó választása lesz. És jön majd helyette más, aki azt ígéri, hogy minden maradhat a régiben, sőt egyre jobb lesz, na meg az új technológiák, és utazzunk  elektromos rollerrel.  A haragoszöld fiatalok pedig azért bemennek a pénteki tüntetés után meginni egy szójalattét. Na jó, szívószálat nem kérnek hozzá.

Hát nem könnyű Greta helyzete? Elég péntekenként kiülni egy táblával, és elküldeni mindenkit a fenébe, akik nem tesznek semmit az környezetvédelemért. Tessék indulni a választásokon és meggyőzni az embereket! Mert a politikai struktúra a társadalmunk lenyomata. Gyűjtsünk szelektíven, ne használjunk műanyagot, legyünk vegánok, de azért az új teló, a korlátlan net meg a nyaralás az kell. És épp itt van a baj. Mert Európa ökológiai lábnyoma eltörpül Ázsiaé és Amerikaé mellett. Európa exportálta a termékei gyártását a környezetszennyezésével és a nyomorával együtt javarészt Ázsiába. Szóval lehet szelektíven gyűjteni a szemetet, szatyor és zacskók helyett hálókkal járni bevásárolni, biokertészkedni, komposztálni, visszafogni a szeméttermelést, mosható pelenkát használni, ahogy az én családom is teszi. De minek, ha ettől a valódi probléma nem oldódik meg. Legalább nem érzi tehetetlennek magát az ember. Talán ha nem utaznánk, nem nyaralnánk többet, nem vennék eletronikai eszközöket és ruhákat, és magunknak termelénénk meg amit csak lehet, akkor valami változna. De tegye a szívére a kezét mindenki, tényleg vállalja ezt? Akik vállalták már Gyűrfűn vagy a Krisnavögyben élnek. Akkor mi maradt nekünk? A rettegés.

Mert rettegni kell. A migránsoktól vagy a klímakatasztrófától, választott politikai tábortól függően. Pedig a két jelenség ugyanannak a problémának az elválaszthatatlan része. Eltagadni egyiket vagy másikat lehet, de ettől nem szűnnek meg létezni. A kettőre egyszerre kell választ találni és én keresni is akarom. De rettegni, azt nem akarok. Hetven éve várjuk a világvégét, azóta tolják az arcunkba a Végítélet Óráját, amely most épp két másodperccel éjfél előtt áll. Mint ahogy mindig pár másodperccel éjfél előtt áll. Szorongj, rettegj! Néha az atomháborútól, máskor a klímakataszrófától. Ennek megfelelően állj kint az utcán világbékét vagy klímabékét követelni. A jelenet nem változik, csak a tábla.

Nem lehet állandó félelemben tölteni az életet! Magam részéről lemondok erről. Inkább hazamegyek és felásom a veteményest és megforgatom a komposztot. Greta még dühös lesz egy kicsit, de majd nagyobb lesz és találnak mást helyette.