Az elmúlt hónapokban sokat merengtem az elmúlt harminc éven. Hogyan juthatott a politikai kultúrának a mostani állapotba? Hogyan tudnánk előre lépni?

A tévedés jogát fenntartva az én észlelésemben a régi baloldal, később a balliberális oldal rúgta fel folyamatosan a játékszabályokat, amelyre a jobboldal reagált. Ez a reakció vezetett a mai jobboldalhoz, amelynek bármilyen rosszat is fel akar róni bárki, annak előzményét mindig meg lehet találni a baloldalon.

A jobboldaliak le akarták győzni a baloldalt. Elhittük, hogy ez csak a saját eszközeikkel lehetséges. Elhittük, hogy a győzelem után majd minden megváltozik és az eszközeik használatától nem válunk olyanokká, mint ők. A baloldal legyőzetett, revansot vettek rajtuk. Sőt, minden nap, újra és újra. És mégsem lett jobb.

Miközben ezek a kérdések foglalkoztattak Istentiszteleten kezembe nyomtak egy igét. Hetekig hordtam a zsebemben és forgattam magamban. Mert ez a válasz, a keresztény válasz a kérdésre. Ahogy Jézustól megszoktuk nagyon egyszerű de piszok nehéz utat ajánl. Nem lesz népszerű, nem harcos, legalábbis nem úgy, ahogy ma gondoljuk. Íme az ige, amin hónapok óta rágódok, és ami kiút lehet a mai állapotokból:

Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. (Rómabeliekhez írt levél 12:17-21)